A Kárpát-medence számos magyar irodalmi társaságát magába tömörítő ITÁSZ idei nyári vándorgyűlését Fehérgyarmaton tartották. A városháza dísztermében N. Pál József irodalomtörténész és Pálffy G. István Czine Mihályra emlékezett, majd Bíró Zoltán (szegedi JGYTF) Harmadik út című előadása következett. Varga Domokos író Móricz Zsigmond, a Kelet Népe és a népi írók című előadása és közgyűlés zárta a napot. Júl. 3-án a szatmárcsekei református templomban Kulin Ferenc irodalomtörténész Kölcsey időszerűségéről tartott előadást, Bertha Zoltán irodalomtörténész a transzilvanizmusról, Medvigy Endre irodalomkutató, az ITÁSZ elnöke Nyírő Józsefről értekezett. Júl. 4-én vasárnap Beregszászon Vári Fábián László a kárpátaljai irodalmat ismertette, utána Zubánics László, a Beregi Hírlap /Beregszász/ főszerkesztője kalauzolta a városba és Munkács várába a vendégeket. /Irodalmi társaságok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./
1999. július 20.
A tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetem második napján, júl. 20-án a téma Nemzeti kultúra, multikulturalitás, etnokulturalitás csere volt. A meghívott előadók közül jelen volt Eckstein-Kovács Péter, a Nemzeti Kisebbségi Hivatal tárcanélküli minisztere, Péter József, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, valamint Alexandru Cistelecan irodalomkritikus. Eckstein-Kovács Péter szerint Romániában még nem zajlott le a multikulturalitás vitája. A központi kérdés az volt, van-e joga a magyar kisebbségnek anyanyelvén tanulni. Amíg más egyetemek terjeszkedtek és magánegyetemek tucatjával alakultak, addig "mi az építkezés helyett a politikai viták eredményével maradtunk" - állapíthatta meg Eckstein-Kovács Péter. Péter József arról beszélt, hogy a történészek olykor a politikusok kiszolgálói lesznek. Alexandru Cistelecean szerint a járható út a történelem demitizálása. Délután az 1999-es Frankfurti Könyvvásár és a magyar díszvendégi státus kapcsán beszélgettek a könyvekről és a könyvpiacról. Magyarország határok nélkül címmel mutatkozik be a könyvvásáron a magyar kultúra, a hátáron túli magyarság is helyet kap a bemutatkozásra. A frankfurti vásáron jelen lesz Kányádi Sándor, Sütő András, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc és a sor még folytatódhat. /Jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetem - kedd. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./ Alexandru Cistelecan, a marosvásárhelyi Vatra című irodalmi lap főszerkesztője megjegyezte, az itteni magyar írókkal ellentétben, akik otthonosak a román irodalomban, román kollégáik nem ismerik a magyar irodalmat, és az iskolai oktatás sem egymás megismerését szolgálja. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter szerint a multikulturalitás szorosan összefügg a migráció kérdésével, ugyanis a nyugati országokban a hetvenes évek elején kezdtek arról beszélni, hogy a vendégmunkások és családjaik nem térnek haza, s az őshonos lakosság etnikailag és kulturális szempontból idegen elemekkel vegyült. Az érintett államok a multikulturalitás eszközeivel próbálták keresni az együttélés módját. Hivatalának tevékenységéről szólva az RMDSZ minisztere elmondta: két törvénytervezeten dolgoznak, egyik a diszkriminációt tiltaná, másik az országos roma stratégia kialakításával kapcsolatos. Pál József kijelentette: jelen pillanatban Európában új történelmi helyzet van, idejét múlta a kultúrák egymás elleni kihasználása, amikor a globalizáció a mindennapi életben is érzékelhető. A magyar kultúrát egységesnek tekintjük - hangsúlyozta -, anyagilag támogatjuk, hosszú távon az autonóm, kreatív közösségek létrejötte vezethet eredményre. Az előadásokat hozzászólások követték. Kelemen Hunor kijelentette, nem gondolja, hogy a Babes-Bolyai egyetem multikulturális, Eckstein kisebbségügyi miniszter elmondta: megjelent egy magyar nyelvű tankönyv Erdély történetéről, a román tankönyvek megújulása viszont továbbra is vitatott. Az elfogadott oktatási törvényről megjegyezte: magánegyetemekre, önálló karokra, fakultásra vonatkozó tiltás nincs, ám a kolozsvári magyar tudományegyetem jelen pillanatban megvalósíthatatlan. /Tusnádi krónika. A multikulturalitás értelmezései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Szilágyi Zsolt képviselő kifejtette, hogy a Bálványosi Folyamat - ma már így nevezzük - 1990-ben indult útjára. Ekkor volt az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem. A Fidesz és az akkor dinamikusan fejlődő MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) szervezésében egy olyan folyamat indult be, amiről ma, tíz év után nyugodtan elmondhatjuk, hogy példaértékű a térségben. A magyar-román kapcsolatokat, a két ország és a térség más országainak demokratizálódását és átmenetét kívánták nagyító alá venni. A Bálványosi Folyamat állandó fórummá vált: a magyar-román kapcsolatok állandó és megbízható fóruma. Az elkövetkezőkben intézményesíteni akarják, hogy megteremtsék a keretet, a magyar-román tabumentes párbeszéd lehetőségét. /Bálványostól Tusnádig. Szilágyi Zsolt a folyamatról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./
1999. december 16.
Dec. 16-án Gyulafehérvárott megkezdődött a határon túli magyar millenniumi rendezvénysorozat: először Lászai Jánosra, a XV. században Rómában elhunyt gyulafehérvári gyóntatópapra emlékeztek. Lászai sírlapjának másolatát dec. 16-án Pál József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára adta át ünnepség keretében Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érseknek. Pál József beszédében utalt arra, hogy Lászai idején Erdély és Pannónia egyet jelentett, a sírlapon olvasható felirat - Róma mindannyiunk szülőhazája - a teljes magyarság és Európa egységét jelképezi. /Megkezdődött a millenniumi megemlékezés. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./
2000. február 8.
A Seprődi János Kórusszövetség ezertagú nagykórust kíván életre hívni az idei milleniumi ünnepségek sorozatában. A 2000. év főrendezvényén fellépő ezertagú Millenniumi Kórus programja szerint elhangzik Erkel-Kölcsey Himnusza, Kodály Ének Szent István királyhoz című vegyes kari műve, Csíky Boldizsár Szülőföldem-je, Orbán György Millenniumi kantátája, Egressy Béni-Vörösmarty Mihály Szózata, valamint Kodály-Berzsenyi A magyarokhoz című szerzeménye. Az ezertagú kórus karmesterei: Szalman Lóránt, Szilágyi Zsolt, Orosz Pál József, Dárdai Árpád és Fehér Ferenc. A fellépések tervezett helyszínei: Székelyudvarhely, Ditró, a magyarországi Törökbálint és Budapest. /Millenniumi Kórus. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./
2000. március 21.
A Vita Catolica Banatus című, önmagát a Bánsági Római Katolikus Püspökség orgánumának nevező kiadvány döntően román nyelvű, alig van benne magyar vagy német nyelvű szöveg. A szerkesztőként is feltüntetett Pál József Csaba lelkész román nyelven készített interjút Böcskei László püspöki vikáriussal, Csiky Ibolya páter Kapor Jánossal románul társalgott a temesvári katolikus ifjúsági mozgalomról, ugyancsak románul olvasható a pápa üzenete a 2000. esztendő nagyböjtjéről. A temesvári püspökségben még mindig a magyar katolikusok vannak többségben, hiszen magyar nyelven tudó, magyarul prédikáló papokat kérnek a legtöbb parókiára. Nem a román katolikusok alkotják a többséget még a kiadási és szerkesztési helyként megjelölt Resicabányán sem. /Ujj János: A hit nyelve. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2000. június 3.
Negyedik alkalommal szervezett építészeti konferenciát az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társasága Építészeti Szakosztálya. Az ÉPKO 2000 nevet viselő találkozót jún. 4-én nyitották meg a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. A konferencia célja a tudományos eredmények bemutatása, kölcsönös tájékozódás az építőipar helyzetéről, kapcsolatfelvétel és tapasztalatcsere. Jancsó Árpád a temesvári hidakról, dr. Köllő Gábor Vonattal két évszázadon keresztül címmel, dr. Murádin Katalin a népi építészet és a faluturizmus kapcsolatairól, Pál József pedig az állam és a MÁV kapcsolatairól tartott előadást. Jún. 3-án szekcióelőadásokkal folytatódik a konferencia. /Építészeti konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./
2000. augusztus 25.
Nyolcvan év elteltével vajon eljött-e az ideje annak, hogy hideg fejjel végezzünk számvetést, beszéljünk Trianonról? Egyáltalán lehetséges-e ezt a történelmi eseményt érzelemmentesen végiggondolni nekünk, magyaroknak? Ezekre a kérdésekre kerestek választ Kőszegen, a Fesztivál a határon rendezvénysorozaton a téma iránt érdeklődő résztvevők. A közös gondolkodásban Bárdi Nándor, Romsics Ignác, Zeidler Miklós történészek és Pál József irodalomtörténész, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára voltak a fiatalok segítségére. Trianont évtizedek múltán is nehéz érzelmek nélkül szemlélni, de a történészeknek és politikusoknak valószínűleg nincs más választása, hiszen a máig érezhető feszültségek feloldása csak a történelmi folyamatok, ok-okozati viszonyok megértésén keresztül lehetséges - hangzott el a fórumon. /Trianon és a megbocsátás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2000. november 22.
Tíz éve látogatnak el Ady Endre szülőhelyére magyar iskolások. A Szatmárnémetiben tartott irodalmi vetélkedőn "Ti vagytok az örökség / A jutalom / Ti vagytok a dalom..." Ady-sorokat kellett értelmezni. Öt ország - Jugoszlávia, Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország - területéről érkezett 22 esszészerűen megírt dolgozat érkezett. A pályázatokat két neves irodalomtörténész, egyetemi tanár, Láng Gusztáv és N. Pál József értékelte. A vetélkedő a beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium csapatának győzelmével végződött. A második helyen a kishegyesi (Jugoszlávia) Petőfi Sándor Művelődési Egylet és a szatmárnémeti Református Líceum osztozkodott. Harmadik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kéttagú csapata. A kolozsvári brassaisták nyolcadikok lettek. - Érmindszenten, a szülőház udvarán, az idén is nagy tömeg gyűlt össze. Beszédet mondott többek között Fazakas László költő, margittai lelkipásztor, Kósáné Kovács Magda tanárnő, magyar ország-gyűlési képviselő, Cseh Áron, kolozsvári magyar konzul és Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke. Az ünnepségen átadták Ady Endre helyreállított szülőházát. /S. Muzsnay Magda: Ady Endre a harmadik évezred küszöbén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2001. február 6.
Febr. 2-án hetedik alkalommal emlékeztek Székelyudvarhelyen a legnagyobb székely, Orbán Balázs főtéren felállított szobránál. Szász Jenő polgármester mondott ünnepi beszédet, végül a Balázs Ferenc Vegyeskórus két művet adott elő Orosz Pál József karnagy vezényletével. /Fekete B. Zoltán: 172. évforduló. Emlékezés a legnagyobb székely szobránál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 6./
2001. június 24.
Román, magyar és német nyelvű írásokat közöl a Vita Catholica Banatus, a temesvári római katolikus püspökség havonta megjelenő folyóirata. A folyóiratban a resicai születésű, Kolozsváron egyetemi hallgató Varga Attila a Bánság történelméről írt, az arad-gáji jubileumi zászlóavatást verssel köszöntötte páter Bíró. A folyóiratot Resicán szerkesztik a Havas Boldogasszony plébánián, Pál József-Csaba plébános irányításával. /Román, magyar és német nyelvű írásokat közöl a Vita Catholica Banatus. = Vasárnap (Kolozsvár, jún. 24./
2001. december 29.
A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye hivatalos lapja /Vita Catholica Banatus/ decemberi számát a román nyelvű Van Üdvözítőnk című, Pál József Csaba főesperes által jegyzett vezércikkel indította. Roos Márton megyés püspök német nyelven beszámolt az októberi, Vatikánban tartott püspöki zsinat munkálatairól. A többnyelvű lapban a humoros oldal is több nyelven van jelen. /Krassay Szörény: Vita Catholica Banatus. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./
2002. június 3.
A ferencesek csaknem hétszáz évvel ezelőtt telepedtek meg Marosvásárhelyen. 1951. augusztus 19-én éjjel elhurcolták a városból a ferences szerzeteseket, telkeik, ingatlanjaik, épületeik a Városi Néptanács használatába kerültek. Telkükön a néptanács épületeket bontott, átrendezett. Marosvásárhelyen főtéri templomukat lebontották, mert a főtér ama részére színházat építtetett a hatalom. A központban levő, csaknem 10 ezer négyzetméteres telek helyett a külvárosban 2668 négyzetméteres területet kaptak, ott épült fel mai templomuk, melyet harminc éve: 1972. máj. 29- én szenteltek fel. Ezt a dátumot a rendház minden évben megünnepli. Az idén sem volt ez másként. Az ünnepség főcelebránsa Csató Béla főesperes volt, valamint Pál József, azaz Leó atya, az Erdélyi Ferenc Rendtartományi főnöke mondott prédikációt. A templomrombolás, és - építés történetét a marosvásárhelyi házfőnök, Bakó Béla, alias Pál atya ismertette. Leó atya szerint "a ferences atyák "nem a középkor ittfelejtett csodabogarai". Isten országának jelei ők, kik megtanítanak derűsen élni. Ma az élet nagy versenyfutás. A szerzetes feladata meglátni a jót, szépet és felmutatni azt. Szent Ferenc annakidején nem állt be a keresztes hadseregbe, hanem a szultánnal tárgyalt, kereste a megbékélés lehetőségét. A közelmúltban a palesztinok a betlehemi ferences kolostorban kerestek menedéket az izraeli katonák elől, s a ferences atyák nem hagyták el a születés templomát, azért, hogy ne mészárolják le a palesztinokat... A ferencesek nem ítélkeznek senki fölött, ez nem az ő dolguk. Szigorú szabályok szerint zajló életük során teljesen szabadok, nem rabjai az italnak, cigarettának, pénznek, hatalomnak, televíziónak... semminek. A ferencesek nem állnak a világ fölött, de nem akarnak semminek, senkinek rabjai lenni. Mindennek örülni tudnak, de bármiről képesek lemondani - mondotta az erdélyi provinciális. Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere mindig szívén viselte a marosvásárhelyi ferences rendház sorsát. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a rendház szociális és oktató tevékenységet végez, felkarolja az öregeket, szegényeket, roma gyermekeket. /Máthé Éva: Templomrombolás, templomszentelés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./
2002. július 20.
Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
2002. augusztus 3.
Több mint nyolc esztendeje jelenik meg a többnyelvű, de legtöbbször románul, magyarul és németül írott Vita Catolica Banatus, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye havilapja. A lap 1994. április 1-jén született Kräuter Sebestyén akkori megyés püspök és Pál József Csaba resicabányai (ma főesperes) lelkész jóváhagyásával, illetve kezdeményezésével. Kezdetben az egyházmegye plébániái kapták és terjesztették, ma már a Resicabányán nyomtatott és megjelenő lap 22 hazai megyében, 8 országban olvasható, illetve bárhol, ahol a www.vita-catolica-banatus.go.to címen az interneten megnézik. Jelenleg tizenhárom szerkesztő és munkatárs ténykedik a főesperes felelős szerkesztő mellett. A lapban évek óta egy oldalon a görög katolikusok is szót kapnak, illetve nem egy esetben volt már példa arra, hogy görögkeleti, evangélikus vagy éppen református szerző is közölt a lap hasábjain. /Makay Botond: Lapszemle helyett köszöntő. A Vita Catolica Banatus századik száma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./
2002. december 2.
Nov. 30-án Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartották meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) idei közgyűlését és a 2002-es esztendő díjainak átadását. Dr. Kötő József elnöki tájékoztatójából kiderült: jelenleg az EMKÉ-nek több mint 1500 bejegyzett egyesülete működik. Átnyújtották az EMKE 2002-es évi díjait. A kitüntetettek a következők: Maksay Ágnes (a tízéves Duna Televízió képernyőjére került erdélyi közművelődési tevékenységéért), László Csaba (az erdélyi magyar néptánckultúra minőségi megőrzésért), Incze László (kézdivásárhelyi múzeumalapító munkásságáért), Csanádi János (Újzerinden tanár intézményteremtő, több évtizedes közművelődési tevékenységéért), Orosz Pál József (zenei anyanyelvünk népszerűsítéséért, zenepedagógiai és székelyudvarhelyi karnagyi munkájáért), Szilágyi Ferenc (kolozsvári operaénekes a magyar operajátszás több évtizedes szolgálatáért), Hatházi András (kolozsvári színészi, drámaírói, művészpedagógiai tevékenységéért), F. Márton Erzsébet (nagyváradi színjátszásért), Danaliszyn József (gyergyói színjátszó az öntevékeny színjátszásért), Károly Sándor post mortem és Károly Zöld Gyöngyi (képzőművészet műveléséért és szervezéséért), Muckenhaupt Erzsébet (könyvtáros a nemzeti kulturális örökség feltárásáért), Ábrahám Zoltán (közművelődési és népfőiskolai szervezésért), Koós Ferenc (szellemi értékek megőrzéséért), Kiss Margit (kultúrapártolásért), Bálint Árpád (kultúrapártolásért), Kincses Emese (művelődési életben kifejtett minőségi tevékenységéért). /Ördög I. Béla: Átadták az idei EMKE-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
2003. január 10.
Muckenhaupt Erzsébet /sz. Szombatság, 1952./ a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum főmuzeológusa régikönyv-szakértő, feladata a múzeum gyűjteményében található XV-XIX. századi régi könyvek és kéziratok tudományos feldolgozása. Kutatásairól írt tanulmányai számos folyóiratban, évkönyvben jelentek meg. Önálló kötete /A csíksomlyói Ferences Könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980-1985/ 1999-ben látott napvilágot. Az EMKE a csíksomlyói ferences könyvtárban végzett munkásságáért, a nemzeti kulturális örökség feltárásáért Monoki István-díjjal jutalmazta. Muckenhaupt Erzsébet elmondta: 1980-ban előkerültek a csíksomlyói elrejtett könyvek: a Mária-szobor talapzatából került ki 33 értékes könyv. A másik részüket 1985-ben találták meg. A ferencesek a rend feloszlatása előtt elrejtették ezeket a könyveket. Jegyzőkönyvet készítettek, hogy a könyvek a kolostor tulajdonában maradnak. Azonban a titkosrendőrség beavatkozott, a múzeumba szállíttatta a megtalált könyveket. Muckenhaupt Erzsébet tanulmányozta a könyvkötéseket. A kötések a bejegyzéseken kívül a könyv történetére, tulajdonosaira, használóira és a használat helyére és idejére vonatkozó lényeges adatokat is hordoznak. /Oláh-Gál Elvira: Sorsom a régi könyvekhez kötött. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10. - Részlet a Székelyföld című kulturális folyóirat 2002. novemberi számában megjelent interjúból/ Orosz-Pál József, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Főiskola zenetanára, több kórus vezetője kapta az EMKE Nagy István-díját zenepedagógiai és karnagyi munkásságáért. 1972 óta tanít Székelyudvarhelyen. Több éven át vezetett egy 150 tagú kórust. Ebből alakult egy kislétszámú kórus, a Camerata leánykórus 1985-ben, amely később vegyes karrá alakult. A főiskola kórusa az országban az egyetlen kórus, amely tagja a világválogatott énekkarnak. Több alkalommal szerepeltek külföldi versenyeken. Legközelebb Norvégiába van meghívásuk.Augusztusban Ópusztaszerre hívták őket. Rendszeresen jelen vannak az Orbán Balázs-ünnepélyeken, március 15-én is. Idén 75 éves lesz a Balázs Ferenc Énekkar, amelynek szintén ő a vezetője, az évforduló tiszteletére egy fesztivált szerveznek. Nemrég jelent meg Orosz-Pál József Kör-kör, ki játszik? című kötete, amely az óvodai ének-zenepedagógiai mű és dalosgyűjtemény. /Kovács Attila: Továbbra is szolgálni az ügyet. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./Dr. Papp Kincses Emese tanár /sz. Marosvásárhely, 1943/, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója, megyei önkormányzati képviselő. Német-magyar szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE). 1981-ben nyerte el a filológiai tudományok doktora címet a BBTE-n. Disszertációja témája: A két világháború közötti romániai magyar történelmi regény. Tudományos dolgozatai, recenziói, irodalomtörténeti és nyelvtudományi, módszertani dolgozatai különböző kötetekben és periodikákban látnak napvilágot. Virrassz velem című dokumentumregénye harmadik kiadása a napokban hagyta el a nyomdát. Tudományos konferenciák szervezője és meghívott előadója, ugyanakkor több színpadi produkció rendezője, szövegkönyvírója, esetenként zeneszerzője. Az EMKE 2002-ben életműdíjjal jutalmazta munkásságát. Dr. Papp Kincses Emese vallja: "magyarnak lenni érték, így feladatunk a magyarságtudat erősítése. A keresztény értékrend, a tisztesség, a hűség, az igazság kimondása erkölcsi parancs." /Sarány István: Magyarnak lenni érték. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./
2003. március 2.
A resicai Havas Boldogasszony plébánia havilapjának, a Hírnöknek a legújabb száma az javasolta a híveknek, hogy havonta fizessék az egyházi hozzájárulást, mert ha felgyűl, nehéz egyszerre nagyobb összeget kifizetni. Pál József Csaba plébános hangsúlyozta, hogy "a hozzájárulás csak akkor értékes Isten előtt, ha a lélekből is jön". /Hírnök. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 2./
2003. március 22.
A resicabányai egyetemes imahét legnagyobb sikere egy ökumenikus könyv bemutatója volt. A 300 oldalas könyv három nyelven jelent meg Mossátok meg egymás lábát. Az ökumenizmus története és jelene Resicabányán /Intergraf Kiadó, Resicabánya /címmel. A címlap a románul és németül is szerepel. A kötet két szerkesztője Pál József Csaba főesperes, illetve Erwin Josef Tigla, a német könyvtár könyvtárosa. Pál József főesperes Resicabányára kerülésével híve volt a felekezetközi kapcsolatoknak. A könyv a Resicai Felnőttképzés és Kultúra Német Egyesületének a 18., és egyben minden bizonnyal a legsikeresebb kiadványa. /Makay Botond: Ökumenikus könyv Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./
2003. június 4.
A Benedek Elek Tanítóképző /Székelyudvarhely/ Camerata leánykórusa norvégiai turnéról érkezett haza a múlt héten. Orosz Pál József karnagy, zenetanár elmondta, hogy a helyi ifjúsági énekkar és egy londoni egyetemi kamarakórus társaságában léptek fel. Négy nap utazás oda és vissza autóbusszal a bergeni Santa Suniva énekkar meghívására, mert egy Udvarhelyen végzett diák nem felejtette el az egykori tanítóképzőt és kijárta, hogy meghívják a székelyföldi lányokat. Norvégiában összesen öt hangversenyt adtak, egyet még Hamburgban, ahol Wass Albert író Endre fiának a vendégszeretetét élvezték. /(haáz): Erdélyi dallamok Norvégiában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./
2003. június 8.
Huzsvár László nagybecskereki püspök elmondta, hogy a volt csanádi egyházmegye Szerbiához csatolt része jóval kisebb a temesvárinál mind papjait, mind híveit illetően. A 75-85 ezer katolikust mindössze 25 pap látja el. Sokat tesznek a szórványért, és felélénkülni látszik kapcsolatuk a pravoszláv egyházzal is. A Katolikus Püspökkari Konferencia és a Pravoszláv Szent Szinódus között nemrég lezajlott történelminek nevezhető találkozó pozitív eredményekkel zárult. A fiatalság egy része messze sodródott az egyháztól, ismertette helyzetüket a püspök, a másik rész viszont annál aktívabb, sokan tartoznak valamilyen lelkiségi mozgalomhoz. /Pál József-Csaba: Egymásra utalva - szeretetben. Beszélgetés Huzsvár László nagybecskereki püspökkel. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 8./
2003. szeptember 2.
Aug. 22-én tartotta második nagy összejövetelét a Seprődi János Kórusszövetség a Szeged melletti Mórahalom. Másnap a Kárpát-medencei zenei együttesek, kórusok találkoztak Ópusztaszeren. Hat országból közel ötven kórus vett részt, több mint 1500 dalos lépett fel. Nagy Ferenc karnagy, a kórusszövetség régi-új elnöke beszámolt arról, hogy a kongresszus legfontosabb döntése: a szövetség Erdélyből "átköltözött" Magyarországra, pontosabban Törökbálint önkormányzata vállalta az anyagi feltételek biztosítását. Az ott bejegyzett tagozat végzi a nemzetközi adminisztratív munkát is. A vezetőség összetétele megváltozott. Az elnökség tagjai főleg magyarországiak, de minden ország egy-egy képviselője részt vesz az elnökség munkájában. Az erdélyi tagozat vezetői: Orosz Pál József, Márton Zsolt, Csíky Csaba és Balázs Győző. A kórusszövetség négy régió szerint tagolódik, északkeleti, északnyugati, délkeleti és délnyugati (Nyíregyháza, Sopron, Siófok, Szeged) központokkal. A határon túli kórusok is ezekhez fognak tartozni. A régiók vezetősége önállóan dolgozik, az elnökség inkább az információs bázist működteti, és összehangolja a munkát. /B. D.: "Repatriált" a Seprődi Kórusszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2003. október 25.
Nyolcadik alkalommal osztottak Arany János irodalmi díjakat Budapesten. A kuratórium életművéért Jókai Anna írót és Csoóri Sándor költőt nagydíjban részesítette. Az Arany János-díjat a Marosvásárhelyen élő Jánosházy György költő, műfordító, művészeti író, valamint Albert Gábor és Serfőző Simon író vehette át. Arany János-jutalmat a kolozsvári Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, Kiss Benedek költő és N. Pál József kritikus, irodalomtörténész kapott. /Erdélybe is jutott az Arany János-díjból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./
2004. március 21.
Megjelenésének tizedik évfordulójához érkezett a temesvári egyházmegye katolikus folyóirata, a Vita Catholica Banatus. A magyar, román és német nyelven megjelenő kiadványt Resicabányán szerkeszti Pál József Csaba hegyvidéki főesperes, a Havas Boldogasszony templom plébánosa. A folyóirat először 1994 áprilisában látott napvilágot. /Jubileum Resicabányán. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 21./
2004. március 27.
1994 áprilisában Resicabányán megjelent a temesvári egyházmegye római katolikus folyóirata, a magyar, román és német nyelvű rovatokat magába foglaló Vita Catholica Banatus első száma. A tíz éves évfordulóra március 21-én, vasárnap gyűltek össze Resicabányán, a Havas Boldogasszony templomban. A főszerkesztő, Pál József Csaba főesperes, a Havas Boldogasszony templom plébánosa közölte, a folyóirat 1200 példányban jelenik meg, az országban 898, a határokon túl 45 állandó előfizetője van. /Sipos Enikő: Jubileum Resicabányán. Tízéves a Vita Catholica Banatus egyházmegyei folyóirat. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./
2004. május 4.
Hálaadó ökumenikus istentiszteletet tartottak máj. 2-án Resicabányán, a Templom és Iskola épületében abból az alkalomból, hogy Makay Botond három évtizede lelkésze a református gyülekezetnek. Dr. Higyed István a lelkipásztor több évtizedes tevékenységét, Pál József Csaba római katolikus főesperes ökumenikus nyitottságát méltatta. Makay tiszteletes meghatottan köszönve meg a szép szavakat és szolgálataira utalva elmondta: harminc év alatt Resicabányán és Boksánbányán 2640 alkalommal prédikált, 293 keresztelést végzett, 322 lelket konfirmált, 118 párt esketett és 601 megboldogultat temetett el. /Szakmáry Károly: “Elég néked az én kegyelmem”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./
2004. május 20.
Máj. 14-16-án Temesváron találkozott az egyházmegye katolikus ifjúsága, az összejövetelt az Egyházmegyei Ifjúsági Központ szervezte. Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész köszöntötte az egybegyűlt fiatalokat. Magyar nyelven dr. Udvardy György budapest-esztergomi segédpüspök előadást, a román nyelvű konferencián pedig Pál József Csaba főesperes és dr. Valea Cristina orvos. A kulturális program keretében többek között a TEKMEK (Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) csoportja is fellépett. /Sipos Enikő: Találkozott az egyházmegyei ifjúság. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./
2005. január 24.
Január 22-én Resicabányán tartották a főrendezvényt a 60 éve deportált németek emlékére. Három püspök prédikált, huszonnyolc lelkipásztor jött el, 21 hazai település képviseltette magát. Arra emlékeztek, hogy a mintegy 70 000 deportáltból 10 000 elpusztult a szovjet lágerekben. A Havas Boldogasszony plébániatemplomban Roos Márton temesvári megyés püspök és Pál József Csaba főesperes köszöntötte a jelenlévőket. Az ökumenikus istentiszteleten német, román, magyar, ukrán, horvát nyelvű Miatyánk hangzott el. Schönberger Jenő szatmárnémeti megyés püspök magyarul, Roos Márton temesvári megyés püspök németül és románul, Dr. Christoph Klein nagyszebeni ágostai evangélikus püspök németül és románul hirdetett igét. Dr. Paul Filippi teológiai tanár, az Romániai Német Demokrata Fórum országos elnöke mondott emlékező beszédet. A templomból való kivonultak a város központjához közeli parkban lévő, az ország legnagyobb, szovjet deportáltak emlékére állított emlékművéhez, ahol koszorúzás következett. Az RMDSZ koszorúját Makay Botond elnök helyezte el. /Országos főrendezvény a 60 éve deportáltak emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2005. január 29.
A temesvári római katolikus püspökség folyóirata, a Vita Catholica Banatus magyar, román és német nyelven lát napvilágot Pál József Csaba főesperes, resicai plébános szerkesztésében. A januári száma közölte a temesvári egyházmegye 2004. évi tevékenységének mérlegét, amelyet Böcskei László vikárius terjesztett elő. /Vita Catholica Banatus. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./
2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./
2005. március 5.
A Vita Catholica Banatus, a Temes megyei római katolikus püspökség három – román, magyar, német – nyelven Resicabányán megjelenő folyóiratának februári száma legnagyobbrészt az egyházmegye időszerű eseményeit tükrözi. Beszámoló olvasható a Salvatoriánus rendiek hajléktalanoknak létrehozott temesvár-erzsébetvárosi menedékhelyéről is. A havonta megjelenő folyóirat felelős igazgatója Pál József Csaba főesperes, a resicai Havas Boldogasszony templom plébánosa, munkatársai egyházi emberek, tanárok, orvosok, tudósítók. /S. E.: Vita Catholica Banatus. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./
